ELFT HÍRADÓ

[<hajnal AT mfa.kfki.hu>]

Tisztelt Kollégák!

Härtlein Károly felindulása (gondolom) mindenki számára teljes mértékben 
érthető.

A jogi úton való fellépés lehetetlensége is nyilvánvaló az érkezett
hozzászólásokból.

Az esemény amiről szó van, egy közismert kulturális intézmény
dokumentum-filmklubja, ahol a szervezők többé-kevésbé deklarált szándéka 
a
kreatív provokáció is. Ez már részben sikerült.
Persze könnyen lehet, hogy a mindennapok információ-tengerében ez az esemény
is elúszik, különösebb "népbutító" hatás nélkül.

Szomorú persze, hogy a "Tudomány Napja alkalmából" szerepel a meghívón. 
(A web-programba egyébként ezt nem írták fel:
http://www.millenaris.hu/index.php?c=prog&id=2262 )

Az is szomorú, hogy igen kevés idő áll rendelkezésre, bármiféle 
összehangolt
reakciót is tervezne a természettudós társadalom. 

Talán nem kilátástalan azonban a helyzet, mert:

Az MTA Kommunikációs Titkársága [KT] épp ezen a héten tartotta a
"Kutatóintézetek és a média" című tanácskozását. A reménykeltő e 
hírben az,
hogy (bár az Akadémiára jellemzően korlátos erősforrásokkal, de) 
komoly
szakmai háttérrel és lelkesedéssel dolgozó specialista csapat alakult, hogy
(mértékadó orgánumokkal karöltve) ösvényt vágjon a tudomány és a közvélemény
közötti média-dzsungelben. 

Az Egely "jelenség" nem egyedüli, sem Magyarországon, sem a világban. Ügyesen
(és messze nem személyesen, vagy egymagában) megalapozott társadalmi és
médiahatását fizikusfejjel nehéz volna kielemezni. Egy azonban vitathatatlan:
figyelnek rá, nem is kevesen!

Ennek egyik oka kétségtelenül az, amit a KT tavalyi kutatásai 
egyértelműen ki
is mutattak, hogy a közönségben nagyobb az igény a tudományos hírekre,
elemzésekre, mint amit a mai sajtó nyújt!

Kapcsolatos emócióinkat kicsit félretéve, talán érdemes elgondolkodni, hogyan
lehetne ezt az érdeklődést kihasználva más üzenete(ke)t is becsempészni a
médiába, és így eljuttatni a közvéleményhez. 
Valami olyasmit, hogy van az országnak egy MTA-ja, lehetetlen anyagi és
bürokatikus körülmények között még mindig világszínvonalon dolgozó intézeti és
egyetemi kutatócsoportjai, akik a szigorú nemzetközi mércékkel is jól 
mérhető
_eredményeket_ produkálnak. Hogy a források elosztásának jól, vagy rosszul, de
meghatározott feltételei vannak, és sajnos még ígéretes tervek kivitelezésére
sem jut sokszor pénz (friss példa: SzBK - mesterséges kromoszóma), így
kénytelenek a tehetséges fiatal kutatók külföldön kamatoztatni ötleteiket...
Régi nóta ez, de talán változik egyszer.
Mindezek mellett, a szilárd lábakon álló tudomány iránt 
érdeklődőknek módjában
áll eseményekről, újdonságokról informálódni. (pl. www.mta.hu)

Nem dolgom (nem is lehet) ennek pontos útját-módját megfogalmazni. De talán
nem szükséges senkit drasztikus eszközökkel elnémítani (szólásszabadság!), ha
a kommunikációs szakembereket mi - oktatók, kutatók, intézetek, tanszékek -
gyakrabban tájékoztatjuk érdekesebb munkáinkról, újdonsült tapasztalatainkról,
"élő" forrásként. Az MTA Kommunikációs Titkársága éppen erre hívta fel
tanácskozásán a jelenlévőket, amiről úgy érzem, hosszú távon is jól
hasznosítható lehetőség. 

Jó munkát mindenkinek!


PS:

Osztom Radnai Gyula imént érkezett véleményét, hogy "nagyobb a baj".
A Népszava cikkre talán válaszolhatna inkább a Villamosművek RT, 
hogy miért nem szerződtetik (ha az újságíró gondolkodna, utánajárna...)

A baj, meglehet, nagy. 
De valószínűleg nem jelent megoldást Egely ellen bármit tenni, 
hanem a magyar kutatás és oktatás az, amiÉRT fokozott odafigyelésre, 
együttes és egyéni cselekvésre van szükség.
Erre a rendelkezésünkre álló intézményi háttér lehetőséget kíván adni, 
levenné a sajtóval való bíbelődés terhének egy részét a tudomány 
művelőiről.
Hát nosza, élnünk kell vele!