ELFT HÍRADÓ

[Orosz László <orosz AT phy.bme.hu>]

Tisztelt Listatagok!
  
   Engedtessék meg egy késői hozzászólás az "amatőr" vitához.
   Nem akarom feleleveníteni a témát, hiszen minden lényeges dolog 
nagyjából már elhangzott (már ami egyáltalán erről érdemben mondható).  
  
   Az idei (2005) BME Szkeptikus Konferencián  beszéltem a "szakmai 
kompetenciáról" . Nem lévén kognitív pszichológus, összes ismeretemet 
főleg Mérő László: Észjárások-c. könyvéből vettem. Mindenkinek (aki még 
esetleg nem ismerné) nagyon ajánlom! A könyv nagyszerű és igen  
meggyőző. A mi nyelvünkőn és "észjárásunknak" megfelelően ( 
természettudomány) meséli el a szükséges alapfogalmakat és állításokat. 
(Talán nem véletlen, hogy a szerző matematikus és utána végezte el a 
pszichológia szakot és dolgozik azóta ezen a határterületen).

   Szóval itt olvashatunk a "szakmai kompetencia" fogalmáról.  A szerző 
4 szintet  tárgyal (de általában az árnyaltabb szakma 6-8 -at szokott 
megkülönböztetni). A lényeg a dologban az, hogy a szakmai hozzáértést a 
fejünkben lévő ú.n. "kognitív sémák"  halmaza adja. Ez a "nagymesternél" 
tőbb tízezer is lehet. Ezen sémák halmazának a rendeződése és 
szerveződése speciális intuitív képességeket alakít ki az agyunkban. 
Ennek következtében  egy szakmai priblémán töprengve  "mintegy 
megérezve" rátalálhatunk a helyes megoldásra. Bonyolult csodája ez az 
emberi elmének! Mindnyájan, akik problémák megoldásán törjük a fejünket 
átéltük már azt a szellemi élményt, amikor akár hónapokig tartó hosszú 
fejtörés után "hirtelen megláttuk a megoldást". Ez az a néhány  "fauszti 
pillanat", ami miatt imádjuk a szakmánkat!
   Ezután persze következik egy (másfajta) igen nehéz "kuli" munka, 
azaz a  megoldás logikai felépítése és a szakma paradigma rendszerének 
megfelelő kifejtése (ha lehet, akkor abba való beépítése).  Az igazán 
izgalmas az, amikor ez nem lehetséges, mert egy új "terült határához 
értünk". Mindent fizikus erre vágyik: Átlépni "a Határt", és biztosan 
tudni, hogy az valóban határ!"  Ez néha csak utólag derül ki. Ekkor 
szoktak Nobel díjat osztani (többek között).

   A kognitív sémák (több tízezer akár) megszerzése nem könnyű dolog. 
Ehhez meg kell tanulni a szakma alapjait (nehogy újra felfedezzük a 
spanyolviaszt). Egyetem, Phd, szakmai (kutató) munka. Rengeteg 
(rész)probléma megoldása. Ehhez (agyi képességeken és a tehetségen 
kívül) idő is kell (nem is kevés). Mindez nyilván függ az adott szakma 
"fejlettségétől". Ahol az adott tudomány még a "kezdeti lépéseknél" tart 
(és mindíg volt kezdet) a "kollektív kognitív sémák" még nem alakultak 
ki. Itt a helyzet "egyszerű" , ekkor  az "amatőrök" is labdába 
rúghatnak, hiszen ekkor még mindenki az. Bárki találhat jócskán példát 
erre a Fizika történetében is, pl. Robert Mayer (Meyer?) (orvos),  
Hermann Helmholtz (orvos), James P. Joule (sörgyáros) nevét szokták 
leginkább idézni az "amatörizmus igazolására".

   Olyan bonyolult és sok ismeretet kívánó  "szakma", mint a jelenlegi  
Fizika már "amatőr" szinten  sikeresen nem művelhető. Hacsak valaki nem 
egy zseni ( egy mai "Ramamujan"), de ennek a valószínűsége olyan kicsi, 
hogy nem kötnék rá fogadást. A Kvantummechanika és az Általános 
Relativitás elmélet összebékítésén "dolgozni" napi 8 órai más (pl. 
mérnöki) munka mellett nem kecsegtet a siker reményével (hogy enyhén 
fogalmazzak). Még egyszer mondom, hacsak az illető (szóban forgó) X.Y. 
nem zseni! Ekkor azonban mindnyájunk  felelőssége, hogy ne hagyjuk 
elkallódni és adjunk neki 24-órás lehetőséget!  Hiszen micsoda  
fantasztikus dolgokat tudna akkor csinálni! Legalább egy Nobel díj 
garantált, de lehet akár kettő is. "És ez nem semmi!"
   Szóval (mint az nyilván kiderült) én nem vagyok túlzottan meghatva, 
sőt óvakodom  "a lelkes amtőröktől" (volt szerencsém ismerni egy-kettőt)!
   Ez lehet akár az én magánügyem is.
   
    De gondolkozzon el mindenki (aki amatőr szimpatizáns) ha én magamat 
"amatőr nőgyógyásznak" nevezem elküldenék-e hozzám a lányukat, vagy a 
feleségüket?!
                                                                       
       Tisztelettel   Orosz László   BME Fizika Tanszék